Balatonfüred egyik legjellegzetesebb műemléke a Gyógy téren álló Ivócsarnok. Története szorosan összefonódik a híres savanyúvízzel, amely évszázadokon át meghatározta a város fürdőkultúráját és gyógyhelyi hírnevét.
forrás:balatonfured.kornyeke
A füredi savanyúvíz használata jóval régebbi az Ivócsarnoknál: Lécs Ágoston tihanyi apát már 1743-ban foglaltatta kútba az itt feltörő szénsavas forrást. Az első egyszerű kútház után 1800-ban klasszicista ivócsarnokot emeltek fölé; a mai épületen az 1802-es évszám olvasható. A műemléki nyilvántartás Lechner Mátyást nevezi meg építőként, bár helytörténeti kutatások szerint ez az attribúció nem teljesen bizonyított. Az viszont biztos, hogy az építményt a 19. század közepén Fruman Antal tervei alapján alakították át.
A ma látható, tizenkét tartóelemes kútház alapvetően klasszicista karakterű, későbbi tetőszerkezetén romantikus részletek is megjelentek. Az Ivócsarnok eredeti feladata a gyógyvíz kulturált fogyasztásának biztosítása volt. A vendégek itt itták a savanyúvizet, korábban pedig palackokat is töltöttek belőle elszállításra.
A forrás 1852-ben Ferenc József nevét kapta, 1952 óta Kossuth Lajos-forrásnak nevezik. Vize Balatonfüred gyógyhelyi fejlődésének egyik alapja: a szénsavas források tették országosan ismertté a fürdőtelepet, és napjainkban is megkóstolható a jellegzetes füredi savanyúvíz.
Az Ivócsarnok így nem pusztán műemlék: annak a több évszázados fürdőkultúrának a jelképe, amelyre Balatonfüred modern gyógyvárosi rangja is épült.
