A közelmúltban kezdett sorozatunk harmadik, reményeink szerint még mindig nem az utolsó részében a városstratégia kérdéseit vesszük sorra – ha tetszik, ez cikkünk távlatos fejezete. Keressük az önkormányzatot is, bízunk benne, hogy a hivatal álláspontja is hasábjainkra kerülhet hamarosan
Aligha véletlen, hogy Beraczkai Antal, a bevezetőben említett civil közösségi akció főszervezője felszólalásában is külön fejezetet szentelt a témának – elsőként ezek sarokpontjait idézzük fel.
Egekbe szökő lakásárak – és hiányzó hátország
Már sorozatunk első részében említettük, hogy az új társasházak és lakóparkok lakásait a 2-4 millió forint körüli négyzetméter árakkal kínálják – ezek a balatonfüredi családok számára vállalhatatlanul magasak, ezt az önkormányzat sem vonja kétségbe. A lakóparkok árai „átgyűrűznek” az albérleti piacra is – a meglehetősen sovány bérlakás-állomány árait is növelve. Ráadásul a korábbi demonstráció főszervező-vezérszónok szerint a fejlesztések iránya elhibázott, emellett a sorrendje is problémás – hiányzik ugyanis a nagyarányú fejlesztések hátországa – a lakások mellé/mögé a megfelelő közlekedés, a parkolás, az utak és a közművek állapota is fontos, nem is szólva a város életminőségét meghatározó alapszolgáltatásokról – a nívós oktatási rendszer, az egészségügy, de még a zöldfelületek gondozása, a városkép és a megfelelő közösségi infrastruktúra nélkül a lakópark-fejlesztés eredményei is megkérdőjeleződnek. Idéztük már a főszervező kulcsgondolatát
– Nem lehet úgy gondolkodni, hogy előbb felépítünk több száz vagy akár ezer lakást, aztán majd utólag megpróbáljuk hozzáigazítani a várost. Mert akkor oda jutunk, hogy Balatonfüred nem élhetőbb, hanem sűrűbb lesz.
Elvándorol a jövő(?)
A demonstráción a főszervező a távlatos tervek hiányát is felrótta a városvezetéssel szemben – és riasztó adattal is szolgált: mint említette, alig néhány év alatt több mint felével csökkent az éves gyermekszületések száma Balatonfüreden – ez a nagyon is sokatmondó adat 2018-ban még 100 fő fölött volt, 2024-ben pedig már 50 fő alá zuhant. Ha elvándorol a jövő, akkor milyen jövő vár itt ránk? – tette fel a városstratégia kötelező kulcskérdését Beraczkai Antal. Majd válaszul újabb kérdések sokasága következett – nem titkoltan dr. Bóka István polgármesternek címezve:
– Mi nem szeretnénk azt, ha a város elveszítené azt, amiért az emberek szeretnek itt élni. A fejlődés önmagában nem probléma. A probléma a kontroll nélküli beépítés. Hány új lakást bír el Balatonfüred úgy, hogy közben élhető marad? Mekkora része készül ezeknek a lakásoknak valóban helyi, állandó lakhatásra? Mit kapnak ebből a fejlődésből a balatonfüredi fiatalok és családok?
Két érdek összehangolása a feladat!
Miközben a városfejlődés egyetlen szegmensre, a már sokat ostorozott lakópark-fejlesztésekre korlátozódik, az általános vélekedés szerint nemcsak az a jogos kérdés, miért jutottak el idáig, illetve hány további engedély van még folyamatba. Az is döntő tétel a város jövője szempontjából, milyen szabályokkal tudják megakadályozni – ha egyáltalán –, hogy Balatonfüred fokozatosan kizárólag befektetési célú lakóvárossá váljon. A felszólalás záró gondolatsora is igen-igen tanulságos:
– A jelenlévők célja egyértelmű: Balatonfüred ne a beton mennyiségével legyen nagyobb, hanem az itt élők életminőségével legyen jobb. Az vitathatatlan, hogy a beruházónak joga van a megszerzett engedélye nyomán fejleszteni – de a balatonfüredi embereknek is joguk van ahhoz, hogy a saját városukban legyen szavuk, megfizethető otthonuk, parkolóhelyük, zöldterületük és élhető környezetük. A városvezetés feladata pedig az, hogy ezt a két érdeket összehangolja – ne az egyik oldalt szolgálja a másik rovására. Az életteli, élhető Füredért dolgozzon!
Ahogy azt már korábban is olvashatták, műhelyünk felajánlotta a válaszadás lehetőségét dr. Bóka István polgármesternek. A sorozat reménybeli lezárásaként a városvezető válaszát közöljük majd – a korrekt és transzparens tájékoztatás jegyében.
